Beszámoló a versenyről

Már hetekkel korábban nagy várakozással néztünk az idei évadnyitó Warhammer verseny elé. Az RPG.HU fórumán zajló társalgás szerint országszerte készültek az emberek a rendezvényre. Seregeiket tesztelték, ismerőseiket, barátaikat buzdították, szent fogadkozások és kevésbé hangos kijelentések hangzottak el a várható eredmény tekintetében. Mint rendesen, most is a Tomori Pál Általános Iskola adott helyt az egész napos rendezvénynek. A szervezés részéről úgy látszott, ismét rekordot fog dönteni a látogatottság, és nem bejöttek a számítások, hiszen végül 72 nevezővel startolt a verseny. Ez nem csak egyszerű résztvevői csúcs, hiszen ha az érdeklődőket, családtagokat, kíséretként megjelenő barátokat is számba vesszük, közel száz fő sodródott az öt megnyitott terem egykéből a másikba, a verseny pillanatnyi hangulatának és állásának megfelelően. Ennyien még egyetlen Ligára sem látogattak el. Az előző évadzárón a szervezők részéről elhangzott, hogy terveik szerint a körülbelüli ötven fő körüli részvételt szeretnék elérni - talán egy kicsit ők maguk is meglepődtek az érdeklődés eme nem várt sikerének köszönhetően.

A tekintélyes számú versenyzőre való tekintettel már reggel nyolckor elkezdődött a sorsolás, a terepasztalok előkészítése. Míg a szervezők a fáradtságos, és nagy figyelmet igénylő háttérmunkálatokkal voltak elfoglalva egyre csak gyülekezett a nép. Régi ismerősök mellett tekintélyes számban új arcok is felbukkantak. Pécsről, Kecskemétről, Győrből, valamit a főváros számos pontjáról befutott játékosok méregették egymást kihívó tekintettel. Megkezdődött az ilyenkor szokásos puhatolózás; kinek milyen serege van, milyen nyerő stratégiával kíván előrukkolni, ki kivel lesz párban, és így tovább. Az idei versenysorozat külsőségeiben egyre jobban igyekszik közelíteni a nemzetközi tendenciákhoz; már követelmény a "minden figura az, ami” elv, azaz a legutolsó fegyvernek és kiegészítőnek, amit a modellek viselnek, a csaták során használni kívánnak, jól láthatóan a figurákra modellezve kell lenniük. Ezért aztán itt is, ott is lázas tevékenységet lehetett megfigyelni, ahogy a kis pajzsok, fegyverek a helyükre kerültek.

Kilenc óra után nem sokkal startolt az első kör. A Ligán minden nevezőnek három-három csatában kell bizonyítania. A mostani párharcok a kiírás szerint rendre Pitched Battle-k voltak, ám mindegyik valamilyen különleges csavarral, eseménnyel, amit a győzelem érdekében figyelembe kellett venni, az aktuális harci stratégia kialakítása során szem előtt kellett tartani. Két és fél óra volt engedélyezve rendelkezésre a hat-hat körből álló csaták megvívására. Ez az időkorlát egyrészt a célt szolgálta, hogy még aznap vége legyen a rendezvénynek, másrészt egy újabb stratégiai szempontot képviselt, hiszen hat kör alatt jóval több esemény zajlik le a harctéren, mint kettő-hűrom alatt. Mindenki igyekezett hát a lehető legjobban felpörgetni az eseményeket.

Az első két küzdelem szünetében megérkezett az utánfutónyi XXXL-es pizza, ami a meleg ebéd szerepét volt hivatva betölteni. A versenyzők ebből automatikusan részesültek, mivel a nevezési díjban ez benne foglaltatott. A látogatók külön kérésre szintén kaptak belőle, így senki sem maradt éhkoppon - bár az esetlegesen későn eszmélők már csak langyos pizzaszeleteket rágcsálhattak... A folyosón egymásra tornyozott ásványvizes palackokból pedig ki-ki kedvére olthatta szomját.

A második fordulóban, még ha csak ködösen és távolinak tetszően, de már kezdett körvonalazódni a végső sorrend. Kiderült, hogy a játékosok bizony éltek a lehetőségekkel, és sokan igazán nehezen megfogható seregkombinációkat raktak össze. Az előző évek felhozatalához képest jóval több breton és Wood Elf sereget lehetett látni. A harmadik forduló hozta a legizgalmasabb csatákat. A végig nyertes harcokat vívott párok között dőlt el, ki állhat a dobogó fokára, s kik azok, akik lecsúsztak róla.

Ám nem volt elég, ha valaki végig szerencsével s tudással kommandírozta a seregét, mivel idén először már a figurák festettségét is pontozták. A legalább három, jól elkülönülő, megkülönböztethető színnel teljesen festett modellek még nem képezték a nevezés egyik alapkövetelményét, ám a festetlen, vagy csak alapozott, esetleg hiányosan festett seregek negatív pontszámot kaptak, ami bizony leronthatta a még oly fényes győzelmet is. Jelen sorok írója egyharmad részben festett seregével csak a kilencedik helyet tudta megcsípni, pedig mind a három párharcát igen szép eredménnyel könyvelhette el. Egy teljesen festett sereggel ez két-három helyezéssel jobb végeredményt produkált volna.

Ha már festettség, természetesen ismét kiosztásra került a legszebben festett sereg díja. Hogy abszolút elfogulatlan legyen a zsűrizés, a fenti cím megítélését a résztvevők dönthették el. Titkos szavazással lehetett javasolni bárkit erre a címre, akinek tényleg szépen festett figurái voltak. A díj megítélésében mindenki az egyéni ízlésének megfelelően bíráskodhatott, a festettség tényén kívül semmi más megszorítás nem volt.

Késő délutánra mindenki kellemes elfáradt, s pont ideje volt, hogy kihirdetésre kerüljön a TLK - Warhammer Liga 2006-os, I. fordulójának végeredménye.

A 72. utolsó helyre szorult versenyző vigaszdíjban részesült, egy oklevél büszke tulajdonosaként később elmondhatta, hogy lám, mégsem volt olyan nagy baj, hogy ezúttal teljesen elpártolt tőle a szerencse. Hiszen hasonló okiratot rajta kívül csak négy másik ember kapott.

A 3. helyen holtversenyben Gergely Péter és Keserű Zoltán végzett.
Az ezüstöt érő 2. helyre Németh Balázs, és az ő Wood Elf serege került.
Első lett Mesh, azaz Mészáros Ferenc, és az ő verhetetlennek bizonyuló Lizardmen csapata.
A festőversenyt ezúttal (neve) nyerte, s a Trollbarlang által felajánlott festékeken kívül ő is egy oklevéllel lett kitüntetve.

A szervezők részéről a versenyek végén szokásos összegzés ezúttal elmaradt. Talán egy kicsit ők maguk is fáradtak lehettek, hiszen annyi embert kellett koordinálniuk, mint eddig két-három versenyen együttesen. Mindenesetre mindenkinek gratuláltak, vagy a tisztes helytállásért, vagy a becsülettel végigküzdött, s emelt fővel elveszített csaták miatt, s úgy általában a résztvevőknek, látogatóknak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt. A következő, II. Forduló két-három hónapon belül, 1250 pontból, véletlenszerűen összesorsolt, de nem összeférhetetlen jellemű párokkal lesz megtartva.

Végül pár szót a személyes élményekről.

Nagyon örültem, hogy ilyen sok új arcot láttam a versenyen. Az első “újkori”, azaz a jelenlegi szervezők által a jelenlegi helyszínen megrendezett Warhammer versenyek még nagyon belterjesek voltak, szinte csak azokkal tudtam találkozni, beszélgetni és játszani, akikkel egyébként is hétről-hétre összefutok a Terepasztal Lovagjainak Klubjában. Most először fordult elő, hogy mind a három csatámat olyan ellenfelekkel játszottam, akiket legfeljebb látásból vagy névről ismertem - többüket még ennyire sem. Ez a friss vér lehetővé tette új ellenfelek, új hozzáállások, új stratégiák és új seregek megismerését. Most játszottam életemben először és másodszor breton lovagok ellen; ezt a sereget eddig csak másodkézből, illetve internetes cikkek alapján volt szerencsém ismerni. Némi szerencsével, okos stratégiával sikerült leküzdeni őket, azokat a lovagokat, akik vitán felül Öregvilág legjobb ember harcosai hírében állnak.

Ami a páromat és a seregeinket illeti, régi cimborám, Brother Gabriellel lövős törpe serege (2 x 10 Thunderers, 10 Rangers és egy ágyú), és az én Cult of Ulric csapatom (Senechal, 5 IC White Wolf Knights, 2 x 20 Warriors of Ulric, 10 Wolf-kin és 2 x 5 Hunting Hounds) jól kiegészítették egymást. A relatív olcsó, viszont a pontértékhez képest kiváló harcértékekkel bíró, Ulricban hívő harcosok mindenkit legyőztek, lett légyen szó breton Pegasus Knights-ról, birodalmi lovagokról, vagy Chaos Warriors-ról, Screemers of Tzeench-ről. Gabriel derekasan lövöldözött mellettem, de egy-két esettől eltekintve a birodalom embereinek véráldozata árán sikerült bebiztosítani a győzelmet, vagy a mi javunkra fordítani az állást.

Legjobban az első csata előtt izzadtunk le, amikor a Pécsről érkezett Gyöngyi és Nándor egyesített Bretonnia - Cult of Ulric (igen, ő is ilyen csapattal jött) seregét megláttuk. Négy lovagosztag, négy pegazus. A többi csak ráadás, pár íjász és harci kutyák. Összenéztünk Gabriellel: ha ezek megindulnak, oda-vissza átgázolnak rajtunk. Csak fordított felállással tudtuk volna megállítani az ilyen elsöprő lovasrohamot; ha ő hoz kemény törpe harcosokat, akik állják az ütéseket. Nagy szerencsénkre ellenfeleink nem használták ki ezt a lehetőséget, és egyik egységüket a másik után küldték felénk. Ez lehetőséget adott, hogy egyesével végezzünk velük.

A legjobb a harmadik, utolsó csatánk volt, amikor már az első húsz hadvezér közt a mindent eldöntő monolitért csatáztunk. Pletser Gáborral és Juhász Andrissal egyszer már teszteltük a seregeinket, és akkor mi kerültünk ki győztesen. Ez most egyfajta revansvételi lehetőséget jelentett számukra. S bizony nekik állt a zászló, egy többé-kevésbé kiegyenlített küzdelemben, mígnem a legutolsó körben - ismét csak a birodalom harcosainak jóvoltából - Warriors of Ulric egységem oldalba támadta a monolitot már magáénak érző Chaos Warrior osztagot, Wolf-kinjeim pedig az obeliszk tövében majdnem az utolsó szálig levágták a kétségbeesetten, de késve érkező screemereket. Így a miénk lett a 600 pont, s a végén legyőzött két káosz-osztag révén még több győzelmi pontot kaptunk.

Ez a Cult of Ulric sereg annyira jól bizonyított, hogy könnyen lehet, a következő páros versenyre, a TLK - Warhammer Liga 2006-os, II. fordulójára is ezzel fogok jönni. Annak ellenére, hogy tavaly a varázslós-övős birodalmi seregemmel, ugyanannyi pontból, közelítőleg ugyanolya feltételek mellett az első helyen végeztem.

Nos, lezárult egy jó hangulatú verseny. Az eddig beérkezett visszajelzésekből leszűrve mindenki jól érezte magát, és a helyezéstől függetlenül pozitív élményekkel távozott.